4. fejezet: Utazás a tündérmesébe..

Mikor kiléptünk az árvaház kapuin, Kendall egy nagyon szép, fehér autó felé indult. Úgy láttam, mintha ülne valaki a kormánynál, de nem voltam benne biztos, mert messze voltunk és nem lehetett rendesen ellátni odáig. Úgy gondoltam, hogy biztos az Kendall kocsija, szóval nem tartottam valószínűnek, hogy bárki is ott ülne a kormánynál. Vagy esetleg nem az az ő kocsija, hanem úgy tudunk eljutni az ő kocsijáig, ha amellett elhaladunk. Azonban miközben egyre jobban közelítettünk a fehér autó felé, egyre bizonyosabbá vált, hogy ül a kormánynál valaki. Egy 2 méter után kezdett ismerős lenni az az ember. Barna, oldalt felnyírt haj, barna szem.. És a mosolya.. Mikor felém fordult az a fiú, akkor esett le, hogy ki az.. Logan.. Logan Henderson.. Nem hittem a szememnek.. Nem bírtam sokáig, elsikítottam magam és elkezdtem Logan felé rohanni. Logan kiszállt az autóból és a világ legaranyosabb mosolyával nézett rám. Mikor odaértem hozzá Logan kitárta a karjait és meg teljes lendülettel nekiestem és szorosan átöleltem. Egy ideig ott álltunk egymást ölelve, majd egy pár perc leteltével elengedtük egymást.
-Ne haragudj.. -mondtam Logannek.
Logan mosolygott. -Ugyan! Miért kéne haragudnom?
Visszamosolyogtam rá. -Annyira örülök, hogy találkozhattam veletek, ez volt minden vágyam.. És most itt álltok előttem.. Kendall Schmidt és Logan Henderson.. Biztos nem álmodom? 16 év.. Egy ócska, kis épületben, barátok és boldogság nélkül.. Erre egy csapásra.. Mint egy varázsütés.. Minden megváltozik.. Az életem.. Újrakezdhetem az életem.. Veletek.. Ez.. Ez.. Én.. -nem tudtam folytatni, mert elkapott a sírás.- Sajnálom.. Én csak.. Én..
-Ne! -szólt Kendall. -Ne mondj semmit! Átérzem a fájdalmadat és őszintén sajnállak, de mi itt vagyunk neked és mindig is itt leszünk!! Megígérjük, hogy mindig számíthatsz majd ránk!! Hidd el, most már minden rendben lesz!! Soha többé nem fogsz ide visszajönni és soha többé nem leszel magányos és boldogtalan!! Mi mindig itt leszünk veled!!
-Igen!! -válaszolt Logan. -Ez teljesen igaz!! Ránk tényleg mindig számíthatsz!!
Amint Logan kimondta az utolsó szót is, én elbőgtem magam.. Mindketten átöleltek..
-Köszönöm nektek! -szóltam, bár nem tudom mennyire hallották, mert annyira bőgtem, hogy alig bírtam ezt a két szót is kinyögni. De összeszedtem magam, elengedtem őket és folytattam. -Sokat jelent nekem az, hogy itt vagytok velem és segítetek nekem és ilyen szépeket mondtok. Nem is tudom mit mondjak.. Köszönöm..!! Mindent köszönök..!!
-Ugyan! Hisz mi a dolga a barátoknak? Segíteni egymásnak! -mosolygott rám Logan.

*

Egy óra elteltével megérkeztünk. Nem hittem a szememnek. Egy gyönyörű ház tárult a szemem elé, aminek a kertajtaja arany színben pompázott és rajta egy embléma díszelgett. A kertet különféle növények uralták, néhol pedig egy egy kerti törpét lehetett látni. A ház sárga színű bevonatát pár helyen ezüst keretű ablakok díszítették. A bejárati ajtó vöröses barnás árnyalatú volt, amit a szintén arany színű kilincs hangsúlyozott ki. Amikor Kendallék kinyitották az ajtót és beléptem a házba, mondhatni egy csoda tárult a szemem elé.. Még soha életemben nem láttam ilyet.. Szemben egy hatalmas lépcső volt, ami olyan volt, mint a TV-ben a királyi családoknál. Ennek két oldalán egy-egy folyosó ékelgett. Elindultam az egyik felé és amikor elértem azt, egy csomó szoba tárult elém. Végigmentem ezen a hosszú folyosón és ismételten nem hittem a szememnek. Mindkét oldalon fejenként 3 szoba volt.. Az árvaházban is volt pár szoba, de nem ennyi és nem ilyen szépek..

-Benézhetek a szobákba? -kérdeztem.

-Nyugodtam. -kaptam a választ Kendalltől.

Benyitottam az első szobába, ami egy fürdőszoba volt. A csempe tengerkék színben pompázott, a kézmosó pedig ezüstben. A kézmosó fölött egy kis szekrény volt, aminek minden ajtaján volt egy tükör. Belenéztem az egyik tükörbe és azt láttam, hogy "mit keres itt egy ilyen lány, mint én?". Csapzott voltam, a hajam kócos, a ruhám szürke és egyhangú, az arcom sápadt.. Mit láttak bennem a srácok? Annyi árva gyerek van még rajtam kívül.. Miért lettem pont én annyira különleges a számukra? Elég!! Elég ebből, nem akarom többet magamat nézni.. Azzal elindultam tovább, a következő szoba elemzésére.. A 2. szoba egy hálószoba volt.. Egy gyönyörű franciaágy volt a fal mellé rakva, amire pont rásütöttek a nap sugarai. Varázslatos volt, pont mint egy tündérmesében. Az ággyal szemben egy íróasztal volt, ami tele volt rajzokkal. Fölemeltem őket és elállt a lélegzetem. Fantasztikusak.. Gyönyörű rajzok.. Na jó, nem nézegetem más holmijait inkább.. A maradék 4 szoba is ugyanilyen káprázatos volt.. És akkor még nem is beszéltem az emeletről.. Az valami csodálatos.. Miután fölérsz a lépcsőn, szemben találod magad egy gyönyörű csillárral, ami ragyogásával a gyémánt hatását kelti. A konyhában szinte minden márványból van, az evőeszközök meg ezüstből.. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg itt vagyok..