3. fejezet: Szabadság

A találkozás óta 1 hónap telt el. Ma végre találkozni fogok a BTR többi tagjával is. Már nagyon várom. Soha nem voltam még ilyen boldog. Már csak 1 óraaaaaaaaa!!!! Kendall 1 óra múlva ér ideeeeeee!!!! Nem bírok várni...

Viszont... Visszatérve... Még mindig itt lakom az árvaházban... Kendall azt ígérte, amint lehet kihoz innen és segít nekem!! De mikor? Én nem bírom itt egyedül tovább.. 16 év.. Itt olyan, mintha.. Mintha.. Börtönbe lennék.. Én élni akarom az életem, szabályok és elzártság nélkül..!! Énekelni akarok! Mindig, ha szomorú vagyok, akkor énekelek.. Engem ez nyugtat meg.. Már mondták mások, hogy szép hangom van.. Egyszer meg akarom próbálni, hogy milyen sok millió ember előtt énekelni.. És.. Jó lenne.. Egy olyan ember, aki mindig mellettem van.. Hogy is hívják azt? B.. Barát? Egy olyan ember, mint Kendall.. De nem úgy barát, mint amilyen ő, hanem több.. Kendall 18 éves, én 16.. Talán pár év múlva.. Nem? nem..!! Az lehetetlen.. Kendall sose bukna egy ilyen emberre, mint én.. Lényegtelen!!

Már csak negyed óra és ideér Kendall..

-Anne! -szólt hirtelen a nevelőnő.- Téged keresnek telefonon. 

A legnagyobb meglepetéssel mentem oda a telefonhoz. Sejtésem sem volt, hogy ki lehet az.  

-H-halló? -szóltam bele.

-Anne? Szia, Kendall vagyok. Csak azért hívlak , hogy kicsit késni fogok,  ne aggódj, max. 15 percet! Ja, és lesz számodra egy meglepetésem!

-Rendben! De.. Mi..?? Milyen meglepetés? 

-Ha elárulnám, nem lenne meglepetés!

-Én még sosem kaptam senkitől semmit.. K-köszönöm!

-Ugyan, ne köszönd! Na majd megyek, szia!

-Sz-szia!

Azzal letettem a telefont. Meglepetés? Vajon mi lehet az? Én még soha nem kaptam meglepetést.. 

Fél órával később Kendall csöngetett az árvaház kapuin. Mikor bejött még nem mentem egyből oda hozzá, mert láttam, hogy a recepción valami papírokat ír alá.. Nem értettem milyen papírok lehetnek..

-KENDALL! -rohantam oda hozzá.- Szia!

-Anne! Szia! -ölelt át Kendall. 

-Mi az? MI MI MI?

-Miről beszélsz?

-Hát a meglepetés!!

-Ja, igen! Nézd ezeket a papírokat! -nyújtotta felém az imént aláírt lapokat. 

Elolvastam.. Ez.. Csak.. Csak nem azt jelenti, hogy....................

-TE KIVESZEL ENGEM INNEN?????????????????

-Ki, bizony!!

-ÚRISTEEEEEN!!!! EZ MOST KOMOLY?? Jézusom, nem is tudom, hogy köszönhetném meg!

.Nem kell megköszönnöd, ez a legkevesebb!! Nagyon kedves vagy velem!! A barátom vagy és eleget szenvedtél már itt!!

-A b-barátod..?? Én..?? A te..?? Annyit köszönhetek neked!!

-Ugyan!! Na.. Menj és pakolj!!

-Máris indulunk??

-Máris!!

-JUUUUUUJ KÖSZÖNÖM, IMÁDLAK, TE VAGY A LEGJOBB!! -sikoltottam és gyorsan fölrohantam az emeletre, hogy minél előbb elmehessek innen és megtudhassam hova megyünk!! Új életet kezdhetek végre!! És ezt mind neki köszönhetem!!