Karácsony volt. Magányosan sétálgattam az utcán. Egy lélek se volt ott rajtam kívül.
"Persze"-gondoltam.-"Mert ilyenkor mindenki a családjával van és boldogan karácsonyoznak.. De nekem nincs kivel.. Nekem nincs családom.."
A szüleim, mikor megszülettem, beadtak az árvaházba mondván: "Nem kell nekünk gyerek!!" És most itt állok, 16 évesen az utca közepén család nélkül.. Igen, persze, az árvaházban is van karácsony, de az nem ugyanolyan.. Inkább nem akartam ott lenni most.. Inkább állok itt, mínusz 10 fokban..
Elmentem egy közeli parkba, és leültem egy padra. Nézegettem a sok-sok havas fát, virágot. Már vagy fél órája gyönyörködtem a táj szépségében, amikor egyszer csak valaki elém állt és a csöndet megtörve megszólalt:
-Nem kéne ilyen hidegben egy ilyen fiatal lánynak, mint te a padon ücsörögnie!!-mondta.
Fölnéztem rá és elállt a lélegzetem.. Nem akartam hinni a szememnek.. Kendall Schmidt állt előttem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése