18. fejezet: Karácsony napján: Sajtósok

Na újra itt vagyok. Miről is beszéltünk utoljára? Ja, igen. Sophie és Logan. Háát.. A randijuk nem sikerült valami jól. Sophie megőrült és dobálni kezdte a tányérokat. Erre Logan a fejéhez vágta, hogy mit képzel magáról meg hogy milyen őrült.

Amikor ezt Logan elmesélte nekem, annyira megsajnáltam, hogy megcsókoltam. Na jó, nem bírom.. Ezt már gondolom ti sem hiszitek el, mi? Jól van, viccet félretéve. A randi remekül sikerült, nagyon jól érezték magukat ééss........ ÉS CSÓKOLÓZTAK IIIS! Annyira jóó, annyira örülök nekik! Holnap mennek újra randizni.

És ma van karácsoony!! Végre! Felállítottuk a fát és mindjárt díszítjük is. Le is megyek a srácokhoz.

-Halii emberee.. Kendall? –mondtam leérve. –Többiek?

-Elmentek, mert.. Dolguk van. –válaszolta Kendall.

-Milyen dolguk?

-Hát ömmm.. Izé.. Vásárolnak.

-Most? Mit?

-Hát..

-Jó, jó, értem, nekem valamit. –nevettem fel.

-Köszönöm, hogy nem kellett tovább magyarázkodnom. –vigyorgott ő is. –Ma nagyon szép vagy!

-Oh, de édes vagy, köszönöm! Te meg nagyon helyes! –mosolyogtam. –Ez nem újdonság. –kacsintott.

-Haha.. A kis egoista. –vigyorogtam.

-Persze, csak vicceltem. –mosolygott és közben mélyen a szemembe nézett.

Odamentem hozzá, átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Nagyon édes srác. Örülök, hogy végül minden rendben van.

Azért, ha belegondolunk, nincs rossz sorsom. A világ egyik leghíresebb és legjobb bandájával lakom, közülük egyikükkel járok.

Gondolataimat egy csengőszó szakította félbe.

-Nyitom! –mondtam Kendallnek.

Az ajtóhoz siettem, kinéztem az ajtó lévő kis „ablakon” –igen, nem tudom minek nevezik- és egy férfi és egy nőt pillantottam meg. A férfi kezében egy kamera volt, a nőében meg egy mikrofon. Kendall felé fordultam.

-Ömmm, vársz valakit? Vagy inkább valakiket? –kérdeztem tőle.

-Én nem! –válaszolta. –Miért, kik azok?

-Hát nem tudom, szerintem nézd meg te is, szerintem sajtósok.

-Sajtósok? Jajj már, pedig végre nyugtunk volt.. Még karácsonykor is jönnek?

Kendall odament az ajtóhoz és kinyitotta.

-Jó napot! Miben segíthetek? –kérdezte Kendall a nőtől és a férfitól.

-Jó napot! Én Sarah Cambrith vagyok, ön pedig bizonyára Kendall Schmidt. –mutatkozott be a nő, aki egy sajtóshoz képest eléggé fiatalnak tűnt. Lehetett vagy 18 vagy 19 éves.

-Igen, én lennék.

-Remek! Azért jöttünk önökhöz, mert úgy hallottuk, hogy magának van egy új barátnője. Igaz ez? –tört egyből a lényegre Sarah.

-Először is. Nyugodtan tegezhet. –kezdte Kendall és érezni lehetett a hangjából, hogy nem örült a váratlan vendégeknek.

-Köszönöm, te is tegezhetsz. –válaszolta Sarah.

-Szuper, köszönöm! Másodszor meg. Tudom, hogy sajtós vagy és ez a feladatod, de már ne is haragudj, de azt hogy képzelted el, hogy karácsony napján ideállítasz és a magánéletemről kérdezősködsz?

-Hát.. Én sajnálom, engem kiküldtek ide, én nem tehetek róla..!! –magyarázkodott Sarah. –Máris elmegyünk, ha szeretnéd, majd máskor visszajövünk.. Vagy nem.. –ezt azért tehette hozzá, mert megláthatta Kendall pillantását, miután meghallotta a „majd máskor visszajövünk” mondatot.

-Jó. Figyelj. Megegyezhetünk. Beengedlek titeket és elmondom, hogy van e barátnőm vagy nincs meg ilyenek, de csak akkor, ha nem kameráztok közben meg nem fotóztok meg ilyenek.

-Ez szuper, köszönjük!! De ugye azzal tisztában vagy, hogy ha elmondod nekünk, akkor az az interneten landol?

-Igen, tudom...... De nem baj, most miért titkoljam? Na, gyertek be, foglaljatok helyet. Esetleg egy kávét? Vagy valami mást?

-Nem, köszönjük!

-Igazából én szívesen elfogadnék egy kávét.. –szólalt meg végre a kamerás is.

-Carl! –szólt rá Sarah. –Nem kérünk semmit!

-Ja, elnézést, igazából nem kérek semmit..

-Hát jóó.. –mondta Kendall. –Na szóval.. Mint gondolom már tudják, befogadtuk egy lányt, aki árva volt és megsajnáltunk és nagyon megszerettük. Ő azóta is velünk lakik és most nem mennék bele a bonyolultabb részletekbe, de azt elmondom, hogy igen van barátnőm és igen ő az. Az ő neve Anne.

-Jó napot! Anne vagyok! –léptem elő a konyhából. Azért voltam ott, mert mikor meghallottam, hogy a sajtó az és, hogy rólam van szó, inkább elszaladtam.

-Szia Anne! Nyugodtan tegezhetsz! Szerintem nem sok a korkülönbség köztünk! –mondta mosolyogva Sarah.

-Rendben, akkor szia! –mosolyogtam én is. –Hát, én 17 vagyok.

-Én meg 19. Szóval te vagy Kendall barátnője? Mióta?

-Igen én, nem olyan rég óta.

-Mesélnél nekünk egy kicsit a kapcsolatotokról?

-Hát.. Hogyne. –ültem le Kendall mellé. –Szóval.. Mit mondhatnék? Kendall nagyon édes srác és nagyon szeretem őt. Tudja, én is Big Time Rush rajongó vagyok, mióta csak az eszemet tudom. Imádom őket és mindig is Kendall volt belőle a kedvencem.

-Szóval Kendall. –kezdte Sarah. –Te egy rajongóval jársz?

-Igen, mivel nagyon szeretem én is őt. –majd Kendall egy puszit nyomott az arcomra.

-Remek, nagyon aranyosak vagytok együtt! Hát, akkor mi mennénk is, köszönjük, hogy itt lehettünk.

-De, még lenne pár kér.. –kezdte Carl, a kamerás, de Sarah félbeszakította.

-Megyünk Carl!! –intette le Sarah.

(Okéé, hát ez fura volt.. Na mindegy..)

Azzal fölálltak és az ajtó irányát vették. Mikor odaértek megköszönték, hogy beengedtük őket és épp indultak volna kifele, amikor Sarah nem vette észre és a mögötte álló Jamesbe ütközött. Sarah ijedtében felsikított és elvesztette az egyensúlyát, ezáltal majdnem elesett, de James elkapta.

-K-köszönöm. –hebegte Sarah James karjaiba.

-Nincs mit. –mondta James is, mélyen Sarah szemébe nézve.

Alig jött ki szó a szájukon, ezért végül én avatkoztam közbe, hogy kimentsem őket.

-Na! Akkor, további szép napot! –mondtam Sarahnak és Carlnak.

-Ja, igen, v-viszlát! –kelt ki Sarah James karjaiból. –Szia.. James.

-Szia Sarah. –mondta James teljesen elpirulva.

Miután elmentek Jameshez fordultam.
-Ez meg mi volt? Még csak most láttad először. –mosolyogtam rá.

-Azt hiszem szerelmes vagyok. –mondta válaszként James.