10. fejezet: Békülés

Sziasztok! :)

Csak annyit szeretnék mondani, mielőtt elkezditek olvasni az új részt, hogy belegondoltam, hogy lehet, hogy valakinek túl depis (nem találtam jobb szót) a blogom és tudom, hogy sok rossz történik benne és ne haragudjatok érte, próbálok már végre vidámakat is írni, de nekem most már egy ideje nehéz nagyon az életem és elég sok benne a rossz dolog is és itt kiírhatok magamból mindent! De ha ez valakit zavar, akkor nyugodtan szóljon, meghallgatok mindenkit és figyelemben tartom, ha leírod a véleményed, hogy szerinted ez így nem jó, legyen vidámabb! Lesz is, csak az eleje egy kicsit.. Hát.. Nem jött össze túl vidámra.. De a főszereplő élete fokozatosan fog javulni, de néha át kell esnie pár nehéz dolgon is. Tényleg ne haragudjatok, azért remélem ez nem jelent sokaknak gondot, remélem attól még tetszik nektek! :) Ha nem az se baj, elfogadok negatívat is vagy hogy ha van valami, amit szerinted máshogy kéne írnom vagy változtatnom kéne akkor csak szólnod kell és én megpróbálom! J

*

Az élet néha szívás. Vannak akik azt hiszik, hogy tökéletes az életük és nincs benne semmi rossz. Mint régen az aranykor. De nem tudhatják, hogy mit hoz a jövő.. Lehet, hogy most még fényűzően élnek, pompás körülmények közt, de lehet, hogy tíz év múlva az utcán találják magukat, tele gonddal, bajjal és szomorúsággal.. És vannak olyanok is, akiknek az életük nagyon nehéz és fájdalmas és úgy érzik, hogy ez már soha nem fog változni.. Vesztesnek és elveszettnek érzik magukat.. Azt hiszik, hogy minden ember róluk sugdolózik a hátuk mögött és nem érzik magukat biztonságban.. Mindenért saját magukat hibáztatják és minden egyes apróság óriási sebet ejthet rajtuk.. Na ez utóbbit érzem e pillanatban én is.. Tudom, azt nem mondtam, hogy a rossz sorsúak se tudhatják, hogy mit hoz a jövő.. Jó, tényleg nem tudhatják és könnyen lehet, hogy egy hosszú vagy akár nem is olyan hosszú idő elteltével minden jóra fordul.. Ezt nem tagadom, de jelenleg én nem érzem azt, hogy minden jóra fordul majd.. Tudom, nekem kell tennem érte, mert most én rontottam el mindent azzal, hogy össze-vissza zavartam mindent és mindenkit.. Nem tudom mitévő lehetnék, de az biztos, hogy ez így nem mehet tovább!! Elrontottam mindent és ez ellen tennem is kell..!! Méghozzá minél előbb.. És nem csupán a pénz fogyta miatt, ugyanis egy szállodában lakom most, de nem is ez a fő lényeg.. Hanem az, hogy hiányzik a srácokkal eltöltött idő és bár még Daviddel is beszélnem kéne, de én Kendallt akarom választani.. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Daviddel történt csók nem jelentett semmit, csak hát.. Akkor a düh is forrt bennem és.. Ez megnyugtatott és tényleg nem használtam őt ki, csupán nem utasítottam vissza, mert bejött nekem David..  De Kendall.. Ő rengeteget tett értem és nem hagyhatom csak úgy ott egy alig ismert srácért.. Mindegy is, a lényeg, hogy beszélnem kell Kendallel..

Míg ezen járt a fejem, egyszer csak kopogtattak az ajtón.

-Hölgyem! Egy úr keresi önt! A neve.. David.. Sajnálom a vezetéknevét nem adja meg, esetleg ismerős ez a név? –a recepciós volt az. Persze, hogy tudtam hogy ki az, de nem értettem, hogy mit akar tőlem.

-Ömm.. I-igen ismerem.. Engedje be kérem! –válaszoltam neki.

Pár másodperc elteltével David lépett be az ajtón.

-Szia.. Zavarok? –kérdezte.

-Szia.. Nem.. Épp csak gondolkoztam..

-Ahha, értem.. Szeretnék bocsánatot kérni.. Tudod, sokat gondolkoztam és rájöttem, hogy hibát követtem el.. Nem kellett volna elviharzanom.. Tudod, ezt most nem úgy értem, nagyon jó volt, de megcsókolnom se kellett volna téged, mert tudom, hogy Kendallt szereted és nem kellett volna belekavarnom ebbe.. –szíven üthetett volna ez, amit mondott, de nem ütött.. Sőt inkább megkönnyebbültem, hogy nem kellett kettőjük közül választanom..!!

-Figyelj David! Én élveztem azt a csókot, de remélem neked nem esik rosszul, hogy ez így alakult.. Tudod, szerintem te találni fogsz minél hamarabb egy olyan lányt, aki jobban illik hozzád, mint én!! Ne légy szomorú miattam, nem éri meg erre pazarolni az időd! Inkább ismerkedj meg új emberekkel és előbb-utóbb megtalálod az igazit! Szerintem neked nem kell sokáig keresned, mert te egy nagyon helyes, kedves és őszinte srác vagy és ezt a lányok nagyon csípik! –mosolyogtam rá, erre ő közelebb jött hozzám és megölelt. Szorosan visszaöleltem őt, mert tudtam, neki is nehéz ez most és hogy ebbe az egészbe belekeveredett, de én ezt nem akartam.. Na, mindegy most már nincs miért ezen rágódni.

Még körülbelül egy óráig beszélgettünk, majd David hazament. Rendeztük a dolgokat és most barátok vagyunk, megadtuk egymás telefonszámát is, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot.

De most egy nagyon fontos dolgot kellett elintéznem.. Elmenni a BTR házához.. Kimondhatatlanul féltem attól, hogy mit fognak mondani, hogy mit fognak szólni, hogy két hét elteltével megjelenek végre náluk.. Elindultam hát, de nagyon bizonytalan voltam, többször is majdnem visszafordultam, de olyankor erőt vettem magamon és mentem tovább.

Alig telt fél órába és máris a házuk előtt találtam magam.. A kezem közelített a csengő irányába és már csak milliméterek választottak el tőle.. Nagyon féltem becsöngetni, de arra gondoltam, hogy előbb-utóbb úgyis meg kell tennem és nem halogathatom tovább.. Ha már ide jöttem.. „Gyerünk Anne! Csak egy gyors karmozdulat! Nem olyan nehéz! A neheze csak ezután jön..!! Ha becsöngetsz és beszélsz vele, elmondod az igazat, akkor biztos minden rendben lesz!” Ezekkel a mondatokkal próbáltam magam biztatni. Hát, az hogy mennyire jött össze, azt magam se tudom.. Kicsit lenyugodtam, de még mindig féltem..

Becsöngettem.. Már csak percek kérdése és nyílik az ajtó és akkor egy nehéz beszélgetésen kell átesnem.. Ez meg is történt, már mint az ajtónyitás.. James állt az ajtóban.

-Szia.. James! Kendall itthon van? –kérdeztem.

-Oó.. Anne.. Szia.. „Hamar” visszajöttél.. –mondta szemrehányóan, amitől én lesütöttem a szemem. –Fáradj beljebb, Kendall az emeleten van.

-Kösz és ne hara..

-Most inkább Kendall-el beszélj! Nagyon le van törve mióta.. Szóval azóta az eset óta.. Nem is nagyon evett azóta.. Csak a szobájában ült és egész nap zenét hallgatott.. Én nem haragszom, ez a ti ügyetek, nektek kell ezt rendezni, de azért jöhettél volna előbb is.. –szakított félbe.

-Tudom és sajnálom, én nem akartam.. De teljesen igazad van és inkább fölmegyek hozzá, megbeszélem ezt vele.. Nem tudtam, hogy ennyire letört.. –azzal fölrohantam az emeletre és Kendall szobája felé vettem az irányt.

-Hahó.. –kopogtam be.

-Ki az? –kaptam válaszul.

-Anne.. Bejöhetek?

Ezután kis szünet következett.. A csend pár percig honolt a házban, aztán kinyílt az ajtó és Kendall állt ott.

-Gyere. –mondta.

Bementem és leültem az ágyra. Arra számítottam, hogy oda fog ülni mellém az ágyra, de tévedtem. Ő egy székre az asztalhoz ült.

-Először is, köszönöm, hogy beengedtél!! –kezdtem. –Csak szeretnék.. Na jó!! Figyelj!! Tudom, hogy hibáztam és hogy elrontottam mindent! De azt tudnod kell, hogy Daviddel nincs semmi köztünk, pár napja eljött hozzám és bocsánatot kért és megbeszéltük a dolgokat! Már nincs semmi köztünk, csupán jó barátok vagyunk! Tudom, illetve hallottam, hogy érezted magad ezekben a napokban.. Tudom, hogy alig ettél valamit és hogy ki se mozdultál a szobádból és tudom, hogy milyen érzés lehetett neked az egész múltkori incidens.. De tudd, hogy én szeretlek és őszintén hálás vagyok mindazért amit értem tettél és tudom, hogy most nagyon haragszol rám, de azt te sem akarhatod, hogy „öri-hari” legyen.. Te is tudod, hogy az úgy nem mehet, hogy én mostantól egy szállodában élek, aztán meg az utcán, te meg itthon kuksolsz és nem eszel semmit és nem mozdulsz ki.. És ez most lehet, hogy önzőn hangzik, de ezt nem az én érdekemben mondom, hanem kettőnk érdekében!!

-Tudom Anne, hogy hogy érted.. Nagyon aranyos vagy, de tényleg.. Köszönöm, hogy így megértesz és hogy támogatsz! Én is szeretlek téged de úgy érzem, hogy most csak inkább mint barát.. Ez más helyzetben nem igy lett volna, de most.. Kicsit megingott a bizalmam, hogy mi lesz ha még egyszer így össze veszünk és elmész és találkozol megint egy fiúval és megint kezdődik minden elölről.. És őszintén szeretném, ha visszaköltöznél, sőt költözz vissza, mert tettem neked egy ígéretet, hogy mindig számíthatsz rám és hogy mindig melletted leszek! Azt is tudhatod, hogy nagyon sajnállak a múltad miatt, de a családod most már mi vagyunk és még ha veszekedünk is néha –ami remélem többször nem fog előfordulni- nem hagyhatlak magadra! Tényleg szeretlek, sőt imádlak de.. Sajnálom.. Úgy hiszem, hogy kell még egy kis idő, hogy kiismerjük egymást és 100%-ban meg tudjunk bízni egymásban!

-Értem.. Még ha fáj is, tudom, hogy igazad van és hálás vagyok.. Főleg azért, mert nem akarsz kidobni és mert őszinte vagy!

-SOHA nem foglak kidobni!! Ne haragudj, amiért túlreagáltam a dolgot..

-Ugyan, az én voltam.. Sajnálom!

-Én nem haragszom! –mosolygott rám. –Ölelés?

-Az mindig jöhet! –kacsintottam rá.

Miután elengedtük egymás (ami hosszú időbe telt) Kendall felvetett egy ötletet.

-Mi lenne, ha szerveznénk egy bulit? Lehetne a neve.. Mondjuk.. Béke buli BTR módra!! –vigyorgott.

-Ez egy remek ötlet! Jól jönne már végre egy kis bulizás! –vigyorogtam vissza.

-HÚÚÚÚÚÚÚÚÚ BULIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!! –rontott be Carlos a szobába és utána sorra jött Logan és James is és mindegyikük egy „BULIIIIII” felkiáltással elkezdett őrjöngeni és táncolni. Mi is beálltunk hozzájuk, igy már öten táncoltunk és őrjöngtünk a szobába.