12. fejezet: Szülinap egy váratlan "meglepetéssel"

Elérkezett a szombati nap.. Irtózatosan izgultam, a hasamban megállás nélkül repkedtek azok a bizonyos pillangók.. Nagyon vártam már a délutánt, semmi másra nem tudtam gondolni. Pár órával később Kendall jött be a szobámba.
-Indulhatunk? -mosolygott. -Wow! Nagyon szép vagy, nagyon jól nézel ki!
-Úú, köszönöm. -pirultam el. -Igen, indulhatunk.
Egy világos karamell színű farmer volt rajtam, amin többféle színű foltok ékelődtek és a felsőm pedig egy fehér ing volt, amit betűrtem a gatyámba. Egy halvány lila, telitalpú cipőt vettem fel, a csuklómon pedig egy ezüst karkötő díszelgett, a nyakamban pedig egy baglyos nyaklánc. Életemben először smink is volt rajtam, ebben Sophienak a segítségét kértem, mert ugye még életemben nem sminkeltem. Sophie azt mondta, hogy szerinte a halvány rózsaszín rúzs áll jól nekem, így hát olyat kentem fel plusz még szempillaspirált és fekete szemtust.

Kendall nagyon édes volt, mert le se bírta rólam venni a szemét. De ezt nem egoizmusból mondom, hanem szó szerint végig engem nézett, míg le nem értünk a földszintre. Leérve észrevettem, hogy mindenki ott volt.. Mintha ránk vártak volna.. Érdekes.. Mikor eléjük értünk, abbahagyták a beszélgetést és ránk szegeződött a tekintetük. 

-Wow! -mondták szinte egyszerre. -Anne! Fantasztikusan nézel ki!

Mind a hárman csodálkoztak, mert még sosem láttak így. Hát igen.. Mindent megtettem azért, hogy az első randimon ne úgy nézzek ki, mint aki régen voltam.. Most már egy új ember vagyok, új érzésekkel és új stílussal! Wow.. Csak most esett le.. Egy világsztárral, akit már régóta imádok és aki mindig is a példaképem volt, azzal randizok.. Vele van az első randim.. Azta!

-Köszönöm szépen, nagyon édesek vagytok! -mosolyogtam rájuk. -Érzed James? Ez a parfüm nem vér szagú! Érezni?

-Hmm, érzem és azt is érzem, hogy ez sokkal jobb, mint a vérszagú parfüm.. De hát az azért olyan, mert halloweenre van kitalálva! De a te parfümöd.. Nagyon jó illatú, csoda, hogy még nem tapadtam rád! -mosolygott. -Kendall, remélem tudod, hogy te egy iszonyú szerencsés srác vagy! Egy gyönyörű, kedves, édes lánnyal randizol, aki ráadásul imád téged! Nehogy elhalaszd! Bűn lenne elhalasztani egy ilyen lányt!

-Nem fogom, James, nem fogom! Hülye lennék! -válaszolt Kendall.

Nem tudtam mit mondani.. Pirultam.. Annyira édesek!! Carlos meg Logan csak bólogattak James szavaira. 

Kocsival mentünk és útközben beszélgettünk. Kendall nagyon vicces és jófej, egész úton szakadtam a röhögéstől a hülyeségein. Mikor odaértünk, megvettük a jegyeket, a popcornt és az üditőket, majd beültünk a moziba. A film másfél órás volt, totálisan megérte, nagyon jó film volt! De az volt a legjobb, hogy Kendall körülbelül a film közepe fele, átkarolt. És onnantól kezdve úgy néztük végig a filmet. Annyira aranyos. Nagyon boldog lettem. 

*

Másnap reggel 10-kor keltem és mikor a fürdőszoba felé tartottam, arra lettem figyelmes, hogy a srácok nincsenek a szobáikba. Furcsálltam, mert körül-belül ők is ilyenkor szoktak felkelni. Gyorsan fogat mostam, megigazítottam a hajam, felöltöztem és elindultam lefele. Mikor leértem, csak akkor esett le, hogy milyen nap is volt aznap.. Aznap volt a szülinapom.. A srácok pedig úgy tűnik ezt nagyon is észben tartották és ezért keltek fel korábban. Az asztalon egy "Boldog Szülinapot, Anne!" feliratú torta hevert, amin 17 gyertya üldögélt. El sem tudtam hinni.. Én elfelejtettem a születésnapom, de ők emlékeztek.. Tényleg mindenre odafigyelnek, hogy ne bántsanak meg és hogy mindig boldognak lássanak! Ezt nagyon értékelem bennük! 

Mikor megláttak a lépcsőfordulóban, elkezdték énekelni a "Happy Birthday To You"-t én meg majdnem elsírtam magam.

-Úristen! El sem hiszem! Nem is tudom mit mondhatnék! Köszönöm nagyon! -kezdtem mikor befejezték a dalt. -Annyira aranyosak vagytok, köszönöm! Pedig én el is felejtettem, hogy ma van a szülinapom, de ti.. Wow! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! De nem kellett volna!

-Ugyan már! Ez alap! És ne mondd, hogy nem kellett volna, mert kellet! -kacsintott rám Carlos. -Na, gyere ide, ajándékosztáás vaan!!

Odamentem. Az első ajándékot Logantől kaptam, ami egy irtózatosan jó kék ruha volt, aminek a hátán keresztbe volt a pánt. Egy X alakban, irtó jól nézett ki. Plusz kaptam még tőle egy arany színű nyaklánc órát is. Nagyon szép volt az is! Aztán James következett. Tőle a kedvenc írómtól kaptam 2 könyvet, később el is olvastam őket és irtó jók voltak, imádtam! Jamestől még kaptam egy olyan gyűrűt is, ami egy kígyót ábrázolt, ahogy tekeredik az ujjam körül. Carlostól egy híres csokiválogatást kaptam (Isteni volt, alig mertem őket megenni!!) és egy iPod minit! Wow! Nagyon durva, mi? Nagyon örültem minden ajándéknak! Kendalltől kaptam egy nagyon nagyon király magas talpú cipőt és egy.. Na jó ezt most tuti nem fogjátok elhinni, de egy.. Bár az eddigi ajándékok után ez sem lehet olyan meglepő, de egy telefont.. Nagyon király telót kaptam tőle, még soha életemben nem volt telefonom (meg egyik se ezek közül az ajándékok közül!)! A lényeg, hogy még soha életemben nem kaptam ilyen jó ajándékokat! Nagyon örültem nekik, de annak még jobban, hogy emlékeztek a szülinapomra és hogy velük ünnepelhettem meg! De még egy ajándék hátramaradt. Kendall elővett egy gitárt, az ölébe vette és elkezdett rajta játszani, majd később ehhez egy dal is csatlakozott. Írt nekem egy dalt! Igen, tudom, hogy megint, de ez egy nagyon édes dal volt! 

http://www.youtube.com/watch?v=5wBf_6FXuLk

-Jajj, köszönöm szépen Kendall, imádom!! Nagyon nagyon jó lett, nagyon szép szám! Édes vagy nagyon! -odamentem hozzá, átöleltem és egy puszit nyomtam az arcára, amit ő viszonozott. 

Utána még egy ideig ünnepeltünk, majd leültünk a nappaliba beszélgetni. Ez volt életem eddigi legjobb és legigazibb szülinapja. Még mindig beszélgettünk, amikor csöngettek. Logan ment az ajtóhoz, hogy kinyissa. Csak az volt a fura, ami ezután történt..

-Ömm, Anne.. Téged keresnek! -szólt Logan.

-Engem? -csodálkoztam.

-Igen, gyere!

Felpattantam és odasétáltam az ajtóhoz. Ott két felnőtt ember állt, egy nő és egy férfi. Nem értem mit akarhattak tőlem, hisz még életemben nem láttam őket. Logan ott maradt velem, hogy ha esetleg valami történne, akkor tudjon segíteni. 

-Öö, jó napot! Segíthetek? -kérdeztem udvariasan.

-Anne? Te vagy az? Istenem, de megnőttél.. -mondta válaszul a nő, majd könnyek kezdtek gyülekezni a szemében.

-Tessék..?? Honnan tudja a nevemet?? És ki maga?? Ismerjük egymást??

-Anne.. Huhh.. Ezt nem egyszerű elmondani.. Én.. Én vagyok az anyád.. Ő pedig itt -mutatott a férfira maga mellett.- az.. Az apád.. Mi vagyunk a szüleid.. 

11. fejezet: A buli

Új külső! :)
Mivel itt az ősz (jó tudom, már kb egy hónapja), ezért gondoltam kell egy kis őszies hangulatot keltő külső! :) Remélem tetszik nektek! :) Igazából próbáltam berakni saját készítésű képet háttérnek, de sajnos nem tudtam, mert nem engedi, mert túl nagyok.. :( (Tudni kell rólam, hogy imádok fotózni és ezért gondoltam, hogy sajátot rakok be, de sajnos nem jött össze.. :( Na mindegy, remélem így is tetszik! :)) Na de most jöhet a blog:

-Sziasztok! Köszöntök mindenkit a Big Time Rush halloweeni buliján! Kaját és innivalót találtok ott jobbra az asztalon, később pedig egy kis meglepetésben lesz részetek Anne -itt mellettem- és Kendall -a másik oldalamon- által! Ha valaki szeretné, hogy a kedvenc számát vagy bármilyen számot, amit szeret lejátsszuk, akkor csak jöjjön ide a DJ pulthoz és mi teljesítjük a kívánságát. -mondta Logan a mikrofonba. -És most kezdődhet a buli, érezzétek jól magatokat!! HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!
-VÁRJATOK! -vettem ki Logan kezéből a mikrofont. -Még mielőtt elindulna a zene, csak annyit mondanék, hogy a tombolákat körül-belül egy óra múlva sorsoljuk ki, de előtte lesz egy jelmez verseny, amiben a 3 legjobb jelmez gazdája értékes ajándékot nyerhet! Köszönöm a figyelmet, jó szórakozást!
Na most akkor tisztázzuk. Szóval. Ez egy halloweeni buli, amiben mindenkinek valami halloweeni jelmezben kellett jönnie. Mivel nálunk Amerikában minden évben ünneplik a halloweent, ezért gondoltuk, hogy a halloweeni buli egy remek ötlet lenne. Most a BTR háza tele van ilyen jellegű (ez az ünnep jellegű) díszekkel és "szörnyekkel" (a bulizók jelmezben) és irtó jól néz ki. Most őszintén bevallom, nem volt egyszerű kiválasztani a 3 legjobb jelmezt.. Mert hihetetlenül jó jelmezek voltak..
-Szia Anne! Nagyon király a jelmezed! -jött oda hozzám James.
-Köszi, neked is irtó jó! A cuki, de félelmetes zombiiii! -válaszoltam.
-Igeeeen, köszi! -nevetett. -Te meg a gyönyörű, de ijesztő vámpíííír!
-Igeeeeeeeeeeeeeen! Vigyázz, mert megharaplak! Jó lehet a véred, finom az illatod!
-Áá, ez csak az új "halloweeni álom" nevű parfüm.. Elvileg vérszerű szaga van, én nem éreztem, ezért azt hittem, hogy átvertek. De úgy látszik tévedtem! Talán hatással van rád?
-Haha! -nevettem. -Igen, nagyon is hatással van rám! Grrr!
Azzal egyszerre felröhögtünk, majd James megfogta a csuklóm és behúzott a tánctérre, ahol eszeveszetten kezdtünk el ugrálni a "Gangnam Style"-ra. Közben Logan, Carlos és Kendall is csatlakozott hozzánk. Nem sokkal később Sophie-t vettem észre a tömegben. Elindultam felé és mikor odaértem megszólítottam:
-Szia Sophie..
-Anne! Szia! -ölelt át. -Hogy vagy? Ugye nem haragszol a múltkoriért?
-Mármint mikor Daviddel elmentetek? Én nem, én attól féltem, hogy te haragszol rám és mikor észrevettelek, akkor gondoltam, hogy beszélek veled.
-Én? Én nem haragszom, miért haragudnék? Én is attól féltem, hogy te haragszol.. De ha te sem, akkor jó, hagyjuk is a témát szerintem!! -mosolygott rám. -Hallom kibékültetek Daviddel és most jóbarátok vagytok!
-Igen, nagyon örülök neki, hogy meg tudott nekem bocsátani! -mosolyogtam vissza. -Nem megyünk be ugrálni? Szeretem ezt a számot!
-Juuuuujj, én is imádom! Menjüünk! -azzal behúzott a tánctér közepére.
Mikor a szám véget ért Logan szólt a mikrofonba.
-Sziasztook emberek! Látom jól érzitek magatokat, kaját is esztek bőven! Na meg isztok is! De remélem még nem vagytok túlságosan tele, mert most jön a meglepetés! Benne vagytok, hogy megtudjátok mi az? -a közönség egyszerre ordított fel, hogy "igeeeeeen". -Hát ez akkor elég egyértelmű volt, szóval most megkérem az alkotókat, hogy hozzák be a meglepit! Anne, Kendall!
-Hozzuk! -mondtuk Kendallel.
Kiszaladtunk a konyhába és kinyitottuk a hűtőt. Pont szembe velünk volt az "alkotásunk", amire ha őszinte akarok lenni, büszkék voltunk! Nem nagy dolog, de attól még büszkék voltunk rá!

IGEEEEEN!! JÓL LÁTJÁTOOOOOK!! EGY TORTAAAAAAA!! Cuki lett, mi? Nekem tetszik!
-Nyammi.. Ezt most úgy felfalnám.. -mondtam Kendallnek.
-Csak nyugi! Már csak percek kérdése és.. FALHATJUUUUUUK!!!!! -nevetett.
-JEEEEE!! -röhögtem én is.
Megfogtuk és kivittük tortát.. Illetve csak próbáltuk.. Ugyanis egy kisebb akadályba ütköztünk.. Emberek.. Emberek mindenütt.. Igen, akármilyen vicces is, ez tényleg egy nagy problémát jelentett.. Na jó, tényleg vicces egy kicsit.. Képzeljétek el, hogy megyünk, megyünk és egyszer csak HOPP a torta repül egyenesen bele valakinek a képébe.. Az vicces lenne! Na jó, de most gondoljunk a valóságra! Szóval.. EMBEREEEEK!!
-Na és most mi legyen? -kérdeztem Kendalltől.
-Hát nem is tudom, mondjuk szólhatnánk az embereknek, hogy álljanak odébb..?? De ez csak egy tipp. -nevetett fel.
-Jól van na.. És túl tudod a hangosan éneklő embereket és az üvöltő zenét ordítani okoska?? -nevettem én is.
-Hát mindjárt meg tudjuk.
-Jól van, de ha miattad ejtjük el a tortát, akkor kinyírlak.
-Hahh, na azt majd meglátjuk! EMBEREEEEEEK! UTAT KÉRÜNK!
Ahogy gondoltam, senki se reagált.. Ehhez egy varázsszó kell.
-MEGLEPI VAN EMBEREK, MEGLEPIIIII!! -ordibáltam.
Egyből mindenki félreállt. Csak ki kellett mondani, hogy "meglepi" és máris mindenki "kisüketült". Hmm.. Érdekes, nem?
Elindultunk, hogy lerakjuk az asztalra a tortát, ami le volt takarva, hogy mindenkinek egyszerre legyen meglepi.
-Na! Akkor levesszük a leplet és.. -kezdte Kendall azzal megfogtuk a "leplet". -3.. 2.. 1.. -és lerántottuk. Mindenki sikítozásban tört ki. Ez alapján arra mertem következtetni, hogy eléggé nagyon örültek a sütinek. Ez nem volt meglepő, ki nem örül a sütinek?
-Na most! -kezdtem. -Szeletekre vágom a tortát, hogy mindenkinek jusson. Mivel vagytok egy páran, ezért egy kicsit várnotok kell. És igen Sophie, mindenkinek jutni fog, ne aggódj, nem maradsz ki te sem!
-Akkor jóóóó! Már megijedtem, hogy nekem nem marad.. -válaszolt Sophie.
Az én barátnőm.. Ő már csak ilyen.. De ezért is vagyunk mi barátok!! Remélhetőleg még jó sokáig azok is maradunk! ! 4 fiú mellé kell egy értelmes ember is.. Már amennyire ő értelmes.. De ő legalább lány! És amúgy nagyon jófej és kedves lány! Nagyon szeretem őt, persze csak barátilag! De hogy tisztázzuk, azért én is tudok nagyon értelmes lenni.. Ebben is hasonlítunk.
10 perc elteltével mindenki megkapta a megérdemelt torta szeletét és azt hiszem mindenki nagyon elégedett volt vele. Tényleg finom lett!
-Ez jól sikerült! -mosolyogtam Kendallre. -Köszi, hogy megcsináltad velem!
Azzal egy puszit nyomtam Kendall arcára és gyorsan odébb álltam, mert kezdtem elpirulni.
-Na jó! Most jöhet az eredményhirdetés! Anne, elmondanád a nyerteseket és a díjaikat? -kérdezte Logan a mikrofonba szólva.
-Persze, megyek! -kiabáltam oda és odarohantam a DJ pulthoz. -Na! Sziasztok! Szóval a nyertesek.. -itt megakadtam, mert arra lettem figyelmes, hogy Kendall bámul engem. Jó perpillanat mindenki engem bámult, de Kendallnek a tekintete különbözött a többiekétől.. Nem is tudom.. Mint ha valamin gondolkozna.. Valamin, amihez nekem is közöm van.. -Szóval.. Első helyezett Steve Jones, a Drakula! Gratulálunk, nagyon jó a jelmezed, kérlek gyere ide és vedd át az ajándékodat, ami egy arany színű töklámpás és egy tábla csoki. A második helyezett Ellie Stevenson, a varázslatos boszorkány! Gratulálunk, neked is nagyon jó a jelmezed! Kérlek gyere ide az ajándékodért, ami egy halloweeni ezüst nyaklánc és karkötő. -kicsit ideges voltam, mert még mindig éreztem magamon Kendall tekintetét.. Zavart.. -A.. A harmadik helyezett pedig Scarlett Johnson, a zombie! Gratulálunk, nagyon jó a te jelmezed is! Az ajándékod, amit -gondolom már tudod- itt vehetsz át, az egy halloweeni tököt ábrázoló gyűrű! Gratulálok nektek, nagyon élethűek a jelmezeitek! De mindenkinek gratulálunk, mindenki remek a jelmeze, ezért is volt nagyon nehéz a döntés.. De a buli után mindenki kap egy-egy csomag cukrot, ami egy olyan tökben lesz benne, amibe a gyerekek is gyűjtik az édességet! Érezzétek továbbra is jól magatokat!
És Kendall még mindig bámult.. Mikor már senki más nem.. Próbáltam őt elkerülni, ezért a vele ellenkező irányba indultam el, de ő utánam jött.
-Anne! -fogta meg a vállam.
-Igen..??
-Kösz a puszit, kedves volt tőled! És amúgy igen, tényleg finom lett a torta! Ja és.. -erre egy puszit nyomott az arcomra. -Van kedved táncolni?
-Öö.. P-persze, van.. -mondtam meglepődve. Bementünk a tánctérre és elkezdtünk táncolni.. Illetve én kicsit kedvetlenül és kicsit kínosnak is éreztem a szitut, mert még mindig nem értettem miért nézett úgy Kendall.. De próbáltam elfelejteni mindent és önfeledten táncolni. Aztán ez végül sikerült is, mert közben Sophie, Logan, James és Carlos is csatlakozott hozzánk.
-Sziasztok! Szia Anne! -szólt mögülem egy hang. David volt az.
-David! Szia! -öleltem meg. -Hol voltál eddig?
-Hát, dolgom volt, csak most érkeztem meg. Beállhatok táncolni?
-Persze, gyere! -megfogtam a kezét és behúztam közénk.
Mikor a buli véget ért és mindenki elment, elkezdtem rendet rakni.
-Hagyd! Majd holnap megcsináljuk, most menj aludni! -mosolygott rám Carlos.
-Rendben! Akkor jó éjt! -öleltem meg.
-Jó éjt. -ölelt vissza.
Fölmentem és elindultam Logan szobája felé, ahol jó éjszakát kívántam, majd Jameshez mentem és neki is jó éjszakát kívántam. Aztán Kendall következett. Bekopogtam.
-Bejöhetek? -kérdeztem.
-Gyere!
-Csak azt akartam mondani, hogy jóéjt és hogy még egyszer köszönöm!
-Ne köszönd, szívesen segítettem! Anne.. Várj még.. Mondanom kell valamit..
-Igen..??
-Gyere, ülj ide kérlek.. -bementem és leültem mellé az ágyra. -Csak azt szeretném mondani, hogy.. Hogy.. Hát.. Nem is tudom, hogy mondjam.. Huhh.. -fújta ki a levegőt. -Tudom, hogy azt mondtam, hogy csak barátilag szeretlek és hogy még meg kell tanulnunk megbízni egymásban.. De én azt hiszem, hogy megtanultam.. És nem bírom tovább eltitkolni, mert beleőrülök.. Hazudtam.. Hazudtam, mert szeretlek téged és nem csak barátilag.. Tudom, hogy a fiúk ezt nem szokták így bevallani meg nem szoktak ilyen érzelgősök lenni, de már bűntudatom volt és ezen túl kellett esnem.. Szóval.. Mit szólnál, ha elfelejtenénk minden hülyeséget és megpróbálnánk randizni? De persze elfogadom, ha nem, csak..
-Igen! Mármint, persze és szívesen megpróbálom! De ezt most nem csak miattam mondtad ugye?
-Nem, tényleg így érzek..!! Akkor mi lenne, ha mondjuk elmennénk moziba szombat délelőtt? Neked az hogy tetszene?
-Nekem bejönne! -mosolyogtam. -És köszönöm, hogy ezt be merted vallani! Ezt értékelem nagyon!
-Ugyan már.. Nagyon gáz volt? -ijedt meg.
-Nem, dehogyis, egyáltalán nem volt az!! -nevettem fel.
-Akkor jó! -mosolygott. -Jóéjt! Aludj jól! Álmodj rólam. -nevetett.
-Ohhh, ki másról?!-nevettem fel én is. -Na akkor szia!
-Szia!

10. fejezet: Békülés

Sziasztok! :)

Csak annyit szeretnék mondani, mielőtt elkezditek olvasni az új részt, hogy belegondoltam, hogy lehet, hogy valakinek túl depis (nem találtam jobb szót) a blogom és tudom, hogy sok rossz történik benne és ne haragudjatok érte, próbálok már végre vidámakat is írni, de nekem most már egy ideje nehéz nagyon az életem és elég sok benne a rossz dolog is és itt kiírhatok magamból mindent! De ha ez valakit zavar, akkor nyugodtan szóljon, meghallgatok mindenkit és figyelemben tartom, ha leírod a véleményed, hogy szerinted ez így nem jó, legyen vidámabb! Lesz is, csak az eleje egy kicsit.. Hát.. Nem jött össze túl vidámra.. De a főszereplő élete fokozatosan fog javulni, de néha át kell esnie pár nehéz dolgon is. Tényleg ne haragudjatok, azért remélem ez nem jelent sokaknak gondot, remélem attól még tetszik nektek! :) Ha nem az se baj, elfogadok negatívat is vagy hogy ha van valami, amit szerinted máshogy kéne írnom vagy változtatnom kéne akkor csak szólnod kell és én megpróbálom! J

*

Az élet néha szívás. Vannak akik azt hiszik, hogy tökéletes az életük és nincs benne semmi rossz. Mint régen az aranykor. De nem tudhatják, hogy mit hoz a jövő.. Lehet, hogy most még fényűzően élnek, pompás körülmények közt, de lehet, hogy tíz év múlva az utcán találják magukat, tele gonddal, bajjal és szomorúsággal.. És vannak olyanok is, akiknek az életük nagyon nehéz és fájdalmas és úgy érzik, hogy ez már soha nem fog változni.. Vesztesnek és elveszettnek érzik magukat.. Azt hiszik, hogy minden ember róluk sugdolózik a hátuk mögött és nem érzik magukat biztonságban.. Mindenért saját magukat hibáztatják és minden egyes apróság óriási sebet ejthet rajtuk.. Na ez utóbbit érzem e pillanatban én is.. Tudom, azt nem mondtam, hogy a rossz sorsúak se tudhatják, hogy mit hoz a jövő.. Jó, tényleg nem tudhatják és könnyen lehet, hogy egy hosszú vagy akár nem is olyan hosszú idő elteltével minden jóra fordul.. Ezt nem tagadom, de jelenleg én nem érzem azt, hogy minden jóra fordul majd.. Tudom, nekem kell tennem érte, mert most én rontottam el mindent azzal, hogy össze-vissza zavartam mindent és mindenkit.. Nem tudom mitévő lehetnék, de az biztos, hogy ez így nem mehet tovább!! Elrontottam mindent és ez ellen tennem is kell..!! Méghozzá minél előbb.. És nem csupán a pénz fogyta miatt, ugyanis egy szállodában lakom most, de nem is ez a fő lényeg.. Hanem az, hogy hiányzik a srácokkal eltöltött idő és bár még Daviddel is beszélnem kéne, de én Kendallt akarom választani.. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Daviddel történt csók nem jelentett semmit, csak hát.. Akkor a düh is forrt bennem és.. Ez megnyugtatott és tényleg nem használtam őt ki, csupán nem utasítottam vissza, mert bejött nekem David..  De Kendall.. Ő rengeteget tett értem és nem hagyhatom csak úgy ott egy alig ismert srácért.. Mindegy is, a lényeg, hogy beszélnem kell Kendallel..

Míg ezen járt a fejem, egyszer csak kopogtattak az ajtón.

-Hölgyem! Egy úr keresi önt! A neve.. David.. Sajnálom a vezetéknevét nem adja meg, esetleg ismerős ez a név? –a recepciós volt az. Persze, hogy tudtam hogy ki az, de nem értettem, hogy mit akar tőlem.

-Ömm.. I-igen ismerem.. Engedje be kérem! –válaszoltam neki.

Pár másodperc elteltével David lépett be az ajtón.

-Szia.. Zavarok? –kérdezte.

-Szia.. Nem.. Épp csak gondolkoztam..

-Ahha, értem.. Szeretnék bocsánatot kérni.. Tudod, sokat gondolkoztam és rájöttem, hogy hibát követtem el.. Nem kellett volna elviharzanom.. Tudod, ezt most nem úgy értem, nagyon jó volt, de megcsókolnom se kellett volna téged, mert tudom, hogy Kendallt szereted és nem kellett volna belekavarnom ebbe.. –szíven üthetett volna ez, amit mondott, de nem ütött.. Sőt inkább megkönnyebbültem, hogy nem kellett kettőjük közül választanom..!!

-Figyelj David! Én élveztem azt a csókot, de remélem neked nem esik rosszul, hogy ez így alakult.. Tudod, szerintem te találni fogsz minél hamarabb egy olyan lányt, aki jobban illik hozzád, mint én!! Ne légy szomorú miattam, nem éri meg erre pazarolni az időd! Inkább ismerkedj meg új emberekkel és előbb-utóbb megtalálod az igazit! Szerintem neked nem kell sokáig keresned, mert te egy nagyon helyes, kedves és őszinte srác vagy és ezt a lányok nagyon csípik! –mosolyogtam rá, erre ő közelebb jött hozzám és megölelt. Szorosan visszaöleltem őt, mert tudtam, neki is nehéz ez most és hogy ebbe az egészbe belekeveredett, de én ezt nem akartam.. Na, mindegy most már nincs miért ezen rágódni.

Még körülbelül egy óráig beszélgettünk, majd David hazament. Rendeztük a dolgokat és most barátok vagyunk, megadtuk egymás telefonszámát is, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot.

De most egy nagyon fontos dolgot kellett elintéznem.. Elmenni a BTR házához.. Kimondhatatlanul féltem attól, hogy mit fognak mondani, hogy mit fognak szólni, hogy két hét elteltével megjelenek végre náluk.. Elindultam hát, de nagyon bizonytalan voltam, többször is majdnem visszafordultam, de olyankor erőt vettem magamon és mentem tovább.

Alig telt fél órába és máris a házuk előtt találtam magam.. A kezem közelített a csengő irányába és már csak milliméterek választottak el tőle.. Nagyon féltem becsöngetni, de arra gondoltam, hogy előbb-utóbb úgyis meg kell tennem és nem halogathatom tovább.. Ha már ide jöttem.. „Gyerünk Anne! Csak egy gyors karmozdulat! Nem olyan nehéz! A neheze csak ezután jön..!! Ha becsöngetsz és beszélsz vele, elmondod az igazat, akkor biztos minden rendben lesz!” Ezekkel a mondatokkal próbáltam magam biztatni. Hát, az hogy mennyire jött össze, azt magam se tudom.. Kicsit lenyugodtam, de még mindig féltem..

Becsöngettem.. Már csak percek kérdése és nyílik az ajtó és akkor egy nehéz beszélgetésen kell átesnem.. Ez meg is történt, már mint az ajtónyitás.. James állt az ajtóban.

-Szia.. James! Kendall itthon van? –kérdeztem.

-Oó.. Anne.. Szia.. „Hamar” visszajöttél.. –mondta szemrehányóan, amitől én lesütöttem a szemem. –Fáradj beljebb, Kendall az emeleten van.

-Kösz és ne hara..

-Most inkább Kendall-el beszélj! Nagyon le van törve mióta.. Szóval azóta az eset óta.. Nem is nagyon evett azóta.. Csak a szobájában ült és egész nap zenét hallgatott.. Én nem haragszom, ez a ti ügyetek, nektek kell ezt rendezni, de azért jöhettél volna előbb is.. –szakított félbe.

-Tudom és sajnálom, én nem akartam.. De teljesen igazad van és inkább fölmegyek hozzá, megbeszélem ezt vele.. Nem tudtam, hogy ennyire letört.. –azzal fölrohantam az emeletre és Kendall szobája felé vettem az irányt.

-Hahó.. –kopogtam be.

-Ki az? –kaptam válaszul.

-Anne.. Bejöhetek?

Ezután kis szünet következett.. A csend pár percig honolt a házban, aztán kinyílt az ajtó és Kendall állt ott.

-Gyere. –mondta.

Bementem és leültem az ágyra. Arra számítottam, hogy oda fog ülni mellém az ágyra, de tévedtem. Ő egy székre az asztalhoz ült.

-Először is, köszönöm, hogy beengedtél!! –kezdtem. –Csak szeretnék.. Na jó!! Figyelj!! Tudom, hogy hibáztam és hogy elrontottam mindent! De azt tudnod kell, hogy Daviddel nincs semmi köztünk, pár napja eljött hozzám és bocsánatot kért és megbeszéltük a dolgokat! Már nincs semmi köztünk, csupán jó barátok vagyunk! Tudom, illetve hallottam, hogy érezted magad ezekben a napokban.. Tudom, hogy alig ettél valamit és hogy ki se mozdultál a szobádból és tudom, hogy milyen érzés lehetett neked az egész múltkori incidens.. De tudd, hogy én szeretlek és őszintén hálás vagyok mindazért amit értem tettél és tudom, hogy most nagyon haragszol rám, de azt te sem akarhatod, hogy „öri-hari” legyen.. Te is tudod, hogy az úgy nem mehet, hogy én mostantól egy szállodában élek, aztán meg az utcán, te meg itthon kuksolsz és nem eszel semmit és nem mozdulsz ki.. És ez most lehet, hogy önzőn hangzik, de ezt nem az én érdekemben mondom, hanem kettőnk érdekében!!

-Tudom Anne, hogy hogy érted.. Nagyon aranyos vagy, de tényleg.. Köszönöm, hogy így megértesz és hogy támogatsz! Én is szeretlek téged de úgy érzem, hogy most csak inkább mint barát.. Ez más helyzetben nem igy lett volna, de most.. Kicsit megingott a bizalmam, hogy mi lesz ha még egyszer így össze veszünk és elmész és találkozol megint egy fiúval és megint kezdődik minden elölről.. És őszintén szeretném, ha visszaköltöznél, sőt költözz vissza, mert tettem neked egy ígéretet, hogy mindig számíthatsz rám és hogy mindig melletted leszek! Azt is tudhatod, hogy nagyon sajnállak a múltad miatt, de a családod most már mi vagyunk és még ha veszekedünk is néha –ami remélem többször nem fog előfordulni- nem hagyhatlak magadra! Tényleg szeretlek, sőt imádlak de.. Sajnálom.. Úgy hiszem, hogy kell még egy kis idő, hogy kiismerjük egymást és 100%-ban meg tudjunk bízni egymásban!

-Értem.. Még ha fáj is, tudom, hogy igazad van és hálás vagyok.. Főleg azért, mert nem akarsz kidobni és mert őszinte vagy!

-SOHA nem foglak kidobni!! Ne haragudj, amiért túlreagáltam a dolgot..

-Ugyan, az én voltam.. Sajnálom!

-Én nem haragszom! –mosolygott rám. –Ölelés?

-Az mindig jöhet! –kacsintottam rá.

Miután elengedtük egymás (ami hosszú időbe telt) Kendall felvetett egy ötletet.

-Mi lenne, ha szerveznénk egy bulit? Lehetne a neve.. Mondjuk.. Béke buli BTR módra!! –vigyorgott.

-Ez egy remek ötlet! Jól jönne már végre egy kis bulizás! –vigyorogtam vissza.

-HÚÚÚÚÚÚÚÚÚ BULIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!! –rontott be Carlos a szobába és utána sorra jött Logan és James is és mindegyikük egy „BULIIIIII” felkiáltással elkezdett őrjöngeni és táncolni. Mi is beálltunk hozzájuk, igy már öten táncoltunk és őrjöngtünk a szobába. 

9. fejezet: Bonyodalmak

Sziasztok! :) Ezt az új részt igazából már kb egy hete megírtam, de azért nem raktam fel, mert láttam, hogy nem sokan jelzik pl a kommentekben vagy a chatben vagy a pipálásban, hogy olvasták.. Főleg egy barátnőm meg az unokatesóm jeleznek mindig, nekik köszönöm is! :) Csak gondoltam nem lenne sok értelme felrakni új részt, ha úgysem olvassa senki.. Félreértés ne essék, ezt nem bántásból írom, tehát remélem nem veszi senki se magára, csak jól esne egy kis visszajelzés, hogy tudjam, hogy egyáltalán hányan olvassák a blogom :)) És persze, hogy kik azok, akiknek tetszik :))

*

Másnap egész délelőtt két számot hallgattam elkeseredésemben.. Az egyik Miley Cyrustól a „Stay” a másik pedig Miranda Cosgrove-tól a „Kissing U” volt..

http://www.youtube.com/watch?v=K1cHF5zafyc

http://www.youtube.com/watch?v=ttNP0jwcR4I

Miközben ezeket hallgattam már vagy századszorra, egyszer csak kopogtattak a szobaajtón, ahol megszálltam.

-GYERE BE! –kiabáltam az ajtó irányába és közben gyorsan letöröltem a könnyeimet.

-Szia Anne! –lépett be David az ajtón. –Minden rendben? Csak mert egész nap ki se jöttél a szobából.. Várjunk.. Te sírtál?

-Én.. Nem.. Nem.. Minden oké..!! –mondtam, de szerintem hallotta a hangomból, hogy ez nem teljesen igaz.

-Anne! Engem nem tudsz egy bizonytalan „Minden oké”-val meggyőzni! Látom, hogy baj van! Nekem elmondhatod!

-Na jó.. Egész délelőtt két szomorú számot hallgattam, amitől egész végig sírtam a történtek miatt.. Lehet, hogy most azt gondolod, hogy „jajj ezek a lányok mindig minden hülyeségen bőgnek”, de ez nem igaz.. Nem tudod miken kellett keresztül mennem..

-De, tudom.. Sophie mindent elmesélt.. És őszintén sajnálom, mindazt a rosszat! De hidd el attól nem lesz jobb, ha magadba fordulva a szobában kuksolsz egész nap és nem eszel és iszol semmit! Túl kell tudni lépni a dolgokon és nem szabad a múlton rágódni! Ne sírj és ne gondolj a rossz dolgokra, hanem légy pozitív! Higgy abban, hogy előbb-utóbb minden rendben lesz és csak mosolyogj és éld az életed! Keresd a jó dolgokat az életben és ha ezeket megtaláltad, akkor használd is ki és élvezd azokat!

-Ez nagyon szép volt és teljesen igaz, de per pillanat nem tudok vidám lenni..

-Hát tudod, ha ez segít, akkor.. –azzal David közelebb ült hozzám és megcsókolt. Nem hittem el, hogy ez hogy lehet.. Mondta, hogy szép vagyok, de azt nem gondoltam volna, hogy meg is fog csókolni.. Vajon ezt csak azért tette, hogy jobb kedvem legyen vagy ezek őszinte érzések? Egyet viszont biztosan tudtam.. Azt, hogy abban a pillanatban hirtelen minden gondot elfelejtettem, beleértve Kendallt is.. Életem első csókja volt és igaz, hogy egy vendég szobában kaptam meg, miközben a rendőrség és egy világhírű banda engem próbált elérni, de mégis különlegesnek éreztem.. Most biztos úgy gondoljátok, hogy hiba volt, hogy nem utasítottam vissza David-et, de egyszerűen képtelen voltam rá.. Tetszett nekem David és Kendallt meg soha többé nem akartam látni.. Ő számomra a múlt homályába veszett..

-Da.. David.. –kezdtem a csók befejeztével. –Ezt.. Miért?

-Hát.. Tudod.. Bejössz nekem és gondoltam ez kölcsönös.. De..

-Ne, ne! Semmi de! Kölcsönös, csak.. Nem tudom mit mondhatnék..

-Talán zavar a korkülönbség..? Rosszul tudom? Nem 16 vagy..?

-De, annyi vagyok, te meg 18 vagy nem?

-De, de, annyi!! Akkor meg?

-Nem, egyáltalán nem sok a különbség.. Csak tudod.. Olyan hirtelen jött ez nekem.. Most volt Kendallel az a csók.. Illetve majdnem csók..

-De az a múlt! Bunkó volt veled, pedig meg se hallgatott..

-Igen, tudom, csak hát..

-ANNE! –rohant be hirtelen Sophie. –Gyere gyorsan, ezt látnod kell!

-Mi az?? –kérdeztem gyorsan felpattanva az ágyról otthagyva Davidet.

-Csak gyere!

Sophie kivezetett a nappaliba és ott a TV-re irányította a figyelmemet.. Épp a híradó ment és eléggé meglepődtem azon a híren, amit épp mondtak..

-„Tömeg van Seattle leghíresebb sétányán. A világhírű fiúbanda egy turnébusszal elállta az utat és épp most indulnak föl annak tetejére. Hogy miért azt még nem tudni, de percek kérdése és kiderül. A banda annyit elárult, hogy különleges showban lesz részünk. Most kapcsoljuk tudósítónkat, Jeremy White-ot. Szia Jeremy, mi történik épp?

-Szia Jennifer, a banda épp most szerel össze pár elektronikai kelléket. Már gondolom mindenki sejti, hogy énekelni fognak. Azt, hogy erre mi okuk van, egyenlőre még nem tudjuk.”

Én is nagyon kíváncsi voltam, hogy ez most mi.. Ennyire nem hiányzok nekik, hogy inkább buliznak?

-Jó, szerintem én ezt nem nézem végig.. –mondtam Sophienak, majd fölálltam és még mielőtt elindulhattam volna, Sophie elkapta a karom.

-Szerinted maradj! Én úgy gondolom, hogy ennek az egésznek köze van hozzád!

-Ugyan már..

Nem akartam elhinni  Sophienak, amit mondott, de ott maradtam, hogy kiderüljön, hogy mi történik. Csak az volt az egyetlen baj, hogy Sophienak igaza volt.. Rólam szólt ez az egész.. Írtak nekem egy számot..  Pontosabban Kendall írta..

-„Ezt a számot egy számomra különleges és nagyon fontos lánynak írtam! Anne, ez csak neked szól!! Remélem látod ezt és megbocsájtasz nekem!” –mondta Kendall a híradóba.

http://www.youtube.com/watch?v=x_6dRfdf4r4

Amint a szám véget ért, elállt a lélegzetem.. Sok mindenre rájöttem.. Például arra, hogy elhamarkodtam azt a csókot David-del és arra is hogy Kendall nem gondolta komolyan, amit mondott.. Igen, hibázott, de én is hibáztam.. Nem kellett volna csakúgy ott hagynom őket.. Főleg nem Logant, Jamest és Carlost..

-Sophie! El tudsz vinni abba az utcába? –kérdeztem izgatottan Sophie-t.

-Most?

-Ha lehet..

-Jó, persze, de akkor induljunk gyorsan mielőtt elmennek onnan!!

-Rendben! –azzal már kaptuk is föl a kabátunkat és rohantunk kifele az ajtón.

-VÁRJATOK! –ordított utánunk David. –Elviszlek titeket kocsival!

Nem ellenkeztünk, gondolván autóval gyorsabb lesz, így hát hárman indultunk neki az útnak. Nagyon ideges voltam egész út alatt és nem tudtam, hogy mit fogok majd mondani, ha odaértünk. Negyed órám volt ezt kigondolni, de nem nagyon sikerült.. Mikor odaértünk, szerencsémre még ott voltak.

-KENDALL! Várj! –ordítottam Kendall után.

-ANNE! Na végre, hogy meg vagy! Annyira aggódtam érted! –azzal odarohant hozzám és szorosan átölelt. –Annyira, de annyira sajnálom, nem akartam bunkó lenni, tudom, hogy hibáztam és..

-Ne! Ne kérj bocsánatot! Nem kellett volna azt hinnem, hogy az az álom igazából is megtörténhet.. Nem is értem miért hittem ezt.. És nem kellett volna itt hagynom titeket.. Főleg téged Kendall.. Még ha nem is viszonozod az érzéseimet, tudd, hogy én mindig szeretni foglak és soha nem fogom elfelejteni azt a „majdnem” csókot..

-De viszonozom az érzéseidet.. Hogy elhidd, mi lenne, ha inkább egy „nem majdnem, hanem egy igazi” csókra kellene emlékezned? –mosolygott rám.

-Ezt hogy érted..?? –kérdeztem kissé csodálkozva, de válasz helyett megcsókolt.. A gondolataim egyik pillanatról a másikra összezavarodtak.. De nem volt időm megkeresni mindenre a magyarázatot, mert valaki szólt mögülem..

-Anne.. –David volt az.. Róla el is feledkeztem.. –Te.. Átvertél? Őt szereted? Nem számított neked semmit se a csókunk?

-Nem, én..

-Most mondtad és nem utasítottad vissza a csókot sem.. Azt hittem, hogy te nem vagy olyan..

-Milyen olyan? –lepődtem meg.

-Hazudós.. –azzal megfordult és Sophie-t maga után húzva elindult az autója felé. Elment.. Elment.. Nem értem.. De ezzel még nem volt vége.. Még egy „csapás” következett..

-Ez meg mi volt Anne?? –kérdezte Kendall kissé csalódottan és idegesen. –Milyen csókról beszélt? És ki volt ez a fiú?

-Hát.. Izé.. Én.. Csak..

-Csókolóztatok? De hát.. Azt hittem, hogy érzel irántam valamit..

-Érzek is! –fogtam meg a vállát. –De az a csók még akkor volt, mikor haragudtam rád!

-Semmit se jelentett a dal? -folytatta, figyelmen kívül hagyva, amit mondtam.

-De nagyon is sokat jelentett, ez volt a legédesebb és legfantasztikusabb dolog, amit valaha is értem tettek!

-Ne.. Ne próbálkozz kérlek.. Jobb lesz ha ma nem alszom otthon..

-Kendall, kérlek.. Nem hagyom..

-Nem tudsz mit tenni ellenne.. Sajnálom.. Hívj fel, ha tisztában vagy az érzéseiddel..!!